A váci emlékkiállítás rendezésekor hozott Lencsó László egy tenyérnyi méretű, a fotográfus Kádár Kata által aláírt papírképet Huszárik Zoltánról. A képet felnagyítva tettük falra és alá egy tárlóba helyeztük a fotón is látható válltáskát.
Huszárik egy téglafal előtt ül, jobb kezében a Csontváry forgatókönyve, melyet a papucsára támaszt, bal kezében cigarettavég, vállán az elmaradhatatlan bőrtáska, maga elé néz.
Kádár Kata fotográfust a budai Mechwart ligetben faggattam a képről. A „Film Színház Muzsika” művészeti hetilap fotósa volt, a Csontváry forgatásán néhány hétre Markovics Ferencet helyettesítette. A helyszín ekkor a Hortobágy volt, az ihlető kép címe Csontváry: „Vihar a Hortobágyon” (1903). A stáb napokig a rossz időre várt! Általában a jó időre szoktunk várakozni, de ők a hortobágyi viharra vártak. Amíg megjött a vihar sokszor elpróbálták a jelenetet: a ménes átvágtat a Kilenclyukú hídon, az égő ló a hídon, a főszereplő monológja a nyári esőben. A filmben ez mindössze 2-3 perc. Közben „tüzesen sütött le a nyári nap sugára”. De nem várakoztak hiába! Ez a példa jól mutatja, hogy a filmkészítés forgatások közti/alatti várakozásokból áll, melyet Huszárik Zoltán alkotó módon töltött ki: rajzolt, könyvet tervezett, rádiójátékot rendezett. Már főiskolai vizsgafilmjében, a „Játék”-ban is ott a várakozás: a két rab arra vár, hogy besüssön a nap a cella rácsos ablakán, a padlóra vetítve a sakktáblát és megkezdődhessen az „arasznyi” játszma.
Kádár Kata sok fényképet készített a forgatás alatt a filmrendező Huszárik Zoltánról. Ez a magányos kép a Filmgyár udvarán készült. Amikor Kádár Kata kirakta a papírképeket a sok közül kiemelkedett ez az egyetlenegy. Egyöntetű volt a vélemény: ilyen a Zoli!
Mi a kép titka? Talán az egyszerűség, a csönd, az elkapott pillanat varázsa. És egy véletlennek (?) tűnő ajándék: a téglafalra festett, a filmgyár sivár udvarából az égbe mutató hófehér meszelt sáv, mely mintegy profán glóriaként keretezi Huszárik Zoltán arcát.
Szalay Ákos
