A zseniális rendező tehetséges képzőművész is volt. Illusztrációi, rajzai tovább gondolják, mesélik filmjeinek mondanivalóját. Ennek a rendhagyó kiállításnak kapcsán a januári JaSzalon is egyedi és megismételhetetlen volt, hisz Huszárik Kata Gelencsér Gábor filmesztétával édesapjára emlékezett.
Fotó: Kállai-Tóth Anett / forrás: József Attila Színház
A beszélgetésről a Szinhaz.org oldal is beszámolt:
A Huszárik Zoltán Alapítvány a József Attila Színházzal közös szervezésben kiállítást rendezett a színházban. A megnyitóra január 9-én került sor. Oross Imre filmrendező a művész leánya, Huszárik Kata színművésznő közreműködésével nyitotta meg a tárlatot.
A díjtalanul megtekinthető kiállítás 2020. március 9-ig lesz látható. Ágh István szerint: "Aki Huszárik Zoltánra emlékezik, életművét értelmezi, vagy éppen csak érinti, meg kell említenie sokoldalúságát, a képzőművészeti, írói tehetséget, mely a filmművészetben nyerte el végső kifejezési formáját. S nem hagyhatja említetlenül a próteuszi, alakváltoztató személyiséget, miként filmművész munkatársa és barátja, Tóth János mondta: „Az volt benne felemelő, hogy sohasem tűnt egyhangúnak, mert igen gazdag volt a változatokban.” Egy sokoldalú tehetség állt döntés előtt az érettségi után, mert éppúgy fölvehették volna a Képzőművészeti Főiskolára, mint ahogy a filmrendező szakra, ahová került. Ha a pálya alakulását folyamatában próbáljuk látni, mindig a rajzaival kezdjük, s ha filmjeit a személye felől szeretnénk megközelíteni, grafikáit vesszük a legelső bizonyítékul képességére. „Képzőművészeti tehetsége korán megmutatkozott – mondta Schéner Mihály festőművész a Petőfi Múzeum 1986-os kiállításán –, s én mint az aszódi gimnázium tanára, megfigyelhettem és támogathattam az akkor tizenhat éves, nagyon szenzibilis és kiemelkedően tehetséges diák képzőművészeti törekvéseit.”
