Ágh István költő mondja Huszárik Zoltán filmjeiről, hogy a halálba futó életről szólnak, a lélek történetét kutatják és megunhatatlanok, mint a tenger, zöld rét és az élet. Fokozottan igaz ez a Szindbád filmre, hiszen már az első kockákon a halott Szindbáddal a szekéren bolyong a ló és a film Szindbád halálával fejeződik be.
A dúsan faragott orgonán szép nő játszik, Szindbád-Latinovits Zoltán a levegőt fújtatja hozzá, eközben éri a szívroham. Háttérben egy epitáfium, melyen Krisztus kereszthalála látható. Szindbád széttárt karokkal roskad a falsarokba. Gelencsér Gábor írja: A lélek elszállásának páratlan kifejezéseként az orgona a fújtatás megszakadása miatt lehangolódik, azaz nem egyszerűen elhalkul, hanem mintegy szétesik, formátlan lesz a hangja. Bevillan a film elejéről a halott Szindbádot szállító lovaskocsi, átsuhan Krúdy vörös postakocsija, végül Szindbád tenyerének nagyközelijét látjuk, amin még lüktet egy ér, talán a szív utolsó dobbanásaként. Mindebből egy néma, fekete-fehér végső pillanatot ragad meg B. Müller Magda fotója.
A felvétel a szepesszombati Szent György templomban készült. Utal erre Méry Gábor-Jankovics Marcell könyve is, mely a gyönyörű felvidéki templom kincseit mutatja be. A háttérben idősebb Paul Gross epitáfiuma (1688) látható, melyet fia ifjabb Paul Gross festett. Az édesapa faragta a templom több szobrát, köztük az orgona angyalait is.
A Műcsarnok Elégia című Huszárik kiállítására korábban érkeztem. A parányi vetítőben, üres székek előtt éppen a Szindbád halála zárójelenet ment. Egyedül voltam ott, felemelő élmény volt.
A 2018. szeptember 7-én, pénteken 17 órakor a váci Madách Imre Művelődési Központban nyíló Huszárik kiállítás terveink szerint a plakáton is szereplő „Szindbád halála” rajzzal kezdődne és evvel a fotóval zárulna, mintegy keretbe foglalva a kiállított grafikákat.
Ha ismét eljutok a szepesszombati Szent György templomba, biztos felmegyek az orgona mellé, idősebb Paul Gross epitáfiumához.
Szalay Ákos
Fotó: Földesi Máté